A "Tűzhely, pulpitus, parlament: hol a nő helye?" c. kreatív pályázat díjazottjai

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség az X Kommunikációs Központtal együttműködve bonyolította le "Tűzhely, pulpitus, parlament: hol a nő helye?" - vizuális eszközökkel a nők társadalmi elismertségének növeléséért és a káros nemi sztereotípiák eloszlatásáért elnevezésű kreatív pályázatát, melynek díjkiosztó eseményére 2015. december 15-én került sor a budapesti Hátsó Kapu bárban. A szövetség "Gender- és médiaháló" című rendezvénysorozatának keretében megrendezett díjkiosztó összességében a művészet és a média társadalmi változásokban játszott szerepét járta körül. 

A Női Érdek a pályázatot a profi és amatőr fotósok és grafikusok számára hirdette meg a nő társadalmi szerepei témában, közösségi média kampányban felhasználható vizuális anyagok elkészítésére. Elvárás volt, hogy az elkészült pályaművek reflektáljanak a nők jelenlegi társadalmi helyzetére, a témával kapcsolatos saját tapasztalatokra, és igyekezzenek eloszlatni a nemi szerepekkel kapcsolatos szterotípiákat. A zsűri tagjai Anna Gizella grafikus, Fábián Évi fotóművész, Kóbor Andrea, az X Kommunikációs Központ kreatív igazgatója, Szamosi Barna genderkutató, valamint Juhász Borbála és Sáfrány Réka genderkutatók, a Női Érdek munkatársai voltak. A közösségi médiában közönségszavazásra is bocsátott pályaművek díjazása során 3 zsűri által értékelt és egy közönségdíj került kiosztásra, amelyeket pénzjutalommal is elismertek a szervezők, valamint külön dicséretben illettek két további alkotást.

A zsűri tagjai figyelemreméltónak találták, hogy a 4 fő díjazott alkotás közül hármat fiatal női-férfi alkotópáros készített, ami szemléletesen mutatja meg azt, hogy a nemek közötti egyenlőség és az erről való gondolkodás mindkét nem számára fontos, és a nézőpontok összekapcsolása a nemi szerepek problémakörének sajátos ábrázolását adhatja. A remek alkotásokat felvonultató 126 pályaműből kiválasztott díjazottakat a zsűri tagjai a helyszínen méltatták, kiemelve a műveknek azt a hangsúlyos üzenetét, amely leginkább megragadta őket. A közönségdíjat elnyert Fizetéskülönbség c. plakát, Béres Fanni munkája kapcsán Juhász Borbála, aki történészként nők történelmével is foglalkozik, a díjazott alkotás nagy erényeként említette, hogy egyaránt tükrözi a jelentős női történelmi alakok láthatatlanságát, hiszen valójában egy magyar bankjegyen sem szerepel nő, és a nemek közötti bérkülönbséget, a nők munkájának kevesebbre értékelt mivoltát. A harmadik helyezést elért munka, Radovics Rita és Orbán Ferenc Lejárt lemez c. plakátja Szamosi Barna szerint a legközvetlenebbül szólt a férfiakhoz is, és jól érzékeltette, hogy a nőiesség és férfiasság merev normái mennyire korlátozóak mindkét nem számára. A második helyet elért Egyenlőség teremtése c. fotó kapcsán, amely Kiss Norbert és Kiss Dóri munkája, Kóbor Andrea azt emelte ki, hogy az egyszerű vizuális elemekkel dolgozó fotó, amely Michelangelo Ádám teremtése c. képének újraértelmezése, nagyon ötletesen egyszerre jelenít meg egy olyan gondolatot, hogy a mosogatószivacs átadásával a női "oldalborda" ráébresztheti férfi társát a szerepek egyenlő megosztásának fontosságára, ezenkívül pedig egy rendhagyó, női istenképet is. 

Anna Gizella grafikus az első díjat nyert Senkinek nincs helye a háztartásban c. fotósorozatot, Eperjesi Rita és Németh Domonkos alkotását a következőképpen méltatta: "Gratulálok Eperjesi Ritának és Németh Domonkos Tamásnak a "Senkinek nincs a háztartásban a helye" című sorozatukhoz. A szerzőpáros a fényképezőgép és a grafika eszközével ad gender szempontú értelmezést és éles választ arra a kérdésre, hogy, hol van a nő helye a társadalomban. A háztartási munkákat tematizáló fotósorozat nagyon szellemesen szemlélteti a a nőkhöz társított szerepeket, annak értékét, illetve értéktelenségét. A házimunka tradicionálisan a „női” létezés mintája, és az élet reprodukálásának és keretfeltételeinek fenntartását szolgálja, repetitív, unalmas, és láthatatlan. Láthatatlan egyrészt, mert a folyamat magántérben zajlik, csak a családtagok érzékelik. Másfelől láthatatlan, mert az elvégzett munka eredménye annyira kézenfekvő, hogy szót sem érdemel. A hiányát, a nemlétét viszont sokkal hamarabb észrevesszük, mint a meglétét. Harmadszor pedig azért is láthatatlan, mert ezért nem jár fizetés, nincs értéke. A házimunkát nem szokás beárazni, nagyon sokszor nem is nagyon vagyunk tisztában azzal, hogy mennyibe kerülne a takarítás, a mosás, a főzés, ha azt valaki más végezné el helyettünk. A facebook hálót bejárta egy férj kalkulálása, aki négy fő tétellel számolt: gyerekfelügyelet, főzés, takarítás és a családi pénzügyek intézése. Utánajárt, ha ezeket a feladatokat nem a felesége végezné, akkor, dollárról átszámítva kb. 21 millió forint mínuszban lennének év végre. „Az igazság az, hogy az összjövedelmünk még csak meg sem közelíti ezt az összeget” – vallotta be a férj. Néhány adat: vasalás havonta 24 000 forint, mosás: 90 ezer, takarítás 24 ezer, mosogatás: 24 ezer, főzés: 67 500 forint és babysitter: 160 ezer Ft. Ez havonta: 389 000 forint, évente pedig: 4 668 000 forint! A nemek szerinti munkamegosztás társadalmi egyenlőtlensége leginkább ezen a területen érhető tetten, így a házimunka mind a szociológiai kutatások, mind a feminista kritika kitüntetett terepévé vált és a művészetben is egyre több olyan alkotás születik, ahol nem csak reprezentálják, hanem vizuális minőségük okán erősen kritizálják is a hagyományos női szerepeket, mint ahogyan azt Rita és Domonkos munkáiban is jól láthatjuk."

A díjkiosztót egy kutatás bemutatása, illetve egy kerekasztal-beszélgetés keretezte. Sáfrány Réka ismertette a hírmédia nemi ábrázolására irányuló, Nemzetközi Médiafigyelő Projekt címmel ötévente megrendezett kutatás 2015-ös eredményeit. Az idei eredmények arról tanúskodnak, hogy a nők és a hírmédia viszonylatában két negatív trend figyelhető meg: a nők 23%-s reprezentációjukkal továbbra is viszonylag láthatatlanok a magyarországi hírekben, ezenkívül nagyon korlátozott számú szerepben és kevés témakörben jelennek meg. A magyar eredmények tükrözik azt a nemzetközi szinten is megfigyelhető jelenséget, hogy a nemek társadalmi egyenlőségének média általi elősegítése sajnálatos módon megtorpant, sőt, Magyarországon némileg vissza is esett.

A rendezvény keretében megtartott kerekasztal-beszélgetést Keveházi Katalin, a Női Érdek munkatársa vezette, és a pályázat zsűrijének tagjai vettek benne részt, meghívva az esemény résztvevőit, a megjelent pályázó alkotókat is a beszélgetésbe. A résztvevők olyan kérdésköröket és trendeket érintettek, mint a művészet és a vizuális kultúra társadalmi problémákra, egyenlőtlenségekre való nyitottsága, a képzőművészet fokozottan mediatizált jellege, illetve a társadalmi üzeneteket megfogalmazó vizuális alkotások érthetősége, befogadhatósága. A jelenlevő pályázók saját tapasztalataikat idézték fel azzal kapcsolatban, hogy nemük milyen mértékben játszott szerepet az érvényesülési lehetőségeikben, illetve hogyan jeleníthetőek meg különböző eszközökkel (humorral, iróniával) az efféle tapasztalatok.

A díjazott pályamunkák:

 

1. díj: Eperjesi Rita-Németh Domonkos: Senkinek nincs helye a háztartásban (fotósorozat)

 

2. hely: Kiss Norbert-Kiss Dóri: Egyenlőség teremtése (fotó)

 

3. hely: Radovics Rita és Orbán Ferenc: Lejárt lemez (plakát)

 

Közönségdíj: Béres Fanni: Fizetéskülönbség (plakát)

 

Külön dicséret:

Vörös István: Karrier és gyereknevelés (kis mozgókép: gif)

 

és Borbás Renáta: Nahát, hogy mik vannak?! (kis mozgókép: gif) 

Gratulálunk a díjazottaknak!

Minden beérkezett pályamű megtekinthető a Női Érdek albumában.